A bannerek egyre inkább inkább próbálják aktivitásra bírni a felhasználókat, már nem elég, ha látjuk vagy rákattintunk egy hirdetésre. Sajnos általában ez a bevonás kimerül az egér tologatásában és a kattintgatásban, pedig sokkal több lehetősége is lehetne a kreatívoknak.

Korábban már volt szó a blogban olyan bannerről, mely a pénzünket vagy a barátainkat vonta bele a hirdetésbe, a Dolby reklámja viszont mással hat ránk, és a hangszálainkat dolgoztatja meg.

A legfontosabb akadályokon már túljutott az a törvényjavaslat, mely szerint az EU tagállamaiban külön engedélyeznie kell a felhasználóknak, hogy sütiket helyezhessenek el a számítógépükön. Az adatvédelmi okokból és a személyiségi jogok védelme miatt született törvény viszont visszavetheti az online hirdetéskiszolgálókat, melyek így vagy új megoldásokat fejlesztenek ki a cookie-zás helyett vagy egyszerűen átköltöztetik a szervereiket olyan országokba, ahol nincsen hatályban a törvény.

A hőskorban még statikus bannerek fogadták az embereket a honlapokon, majd a gif és később a flash elhozta a most ismert villogó mozgó, hirdetéseket a monitorokra. Jelenleg a videós, interaktív, helyben aktivitást kiváltó reklámok a divatosak, de találkozhattunk már olyan megoldással is, melyben saját magunkat láthattuk viszont. Viszont olyan banner még nem sok volt, ahol ismerőseink mosolyogtak vissza ránk.

Az Eyeblaster nem rég publikálta globális kutatásának eredményét, melyben 11 ország és 4 régió display hirdetéseit vizsgálta, kihegyezve a méret és a hatékonyság összefüggéseire. A kapott eredmények több helyen is meglepőek, ezért most nem csak közöljük az ott kapott értékeket, hanem össze is vetjük őket a nálunk tapasztaltakkal.

A kutatásban szereplő országokban, az összes banner megjelenés 70 százaléka a 728X90-es és a 300x250-es méretű hirdetésekhez köthető, ami nagyfokú egységességre utal a piac szereplői között.

A címben szereplő mondat elhangozhat egy kisbolt eladó pultjánál, és amíg ezt egy 5 éves körüli gyereknek mondják, addig nem sokan kapják fel rá a fejüket. De mi van, ha egy banner mondja ugyanezt?

Ma ünnepli 15 éves születésnapját az első banner hirdetés, melynek alkalmából az Advertising Age-en jelent meg egy visszaemlékezés a hős időkről és az első display hirdetés megjelenésének körülményeiről. 

Az első banner a Messner Vetere Berger McNamee Schmetterer (MVBMS) amerikai reklámügynökség nevéhez fűződik, akik 6 ügyfelük, az MCI, Volvo, Club Med, 1-800-Collect, AT&T és Zima hirdetéseit helyezték el a Hotwired.com-on, a Wired magazin akkori honlapján.

Tudni kell, hogy akkoriban még 1 éves sem volt az első grafikus web böngésző, a Mosaic, a legszerencsésebbek is csak 24.4 kps-el tudtak letölteni és mindössze 2 millió amerikait lehetett így elérni. Ami miatt mégis a "cyberspace" felé fordult az ügynökség, az Vinton Cerf személye volt, akit az internet apjának neveznek, és ebben az időszakban éppen az MCI-nél dolgozott.  

Pont ezen körülmények miatt, az MVBMS nem is szólt az ügyfeleinek a megjelenésről. Úgy gondolták, hogyha működik a banner, akkor úgyis fizetni fognak, míg ha nem, akkor legalább éles körülmények között tesztelték a hatékonyságot.

Annak ellenére, hogy végül siker történet lett a banner, és ma meghökkentőnek számító 78 százalékos CTR-t produkált, nem minden cégnek nyerte el a tetszését. Nagy részüknek nem is volt honlapja, amire a hirdetés mutatott volna. A Volvo bannerjén például csak egy logo és egy autó volt, ráklikkelve pedig egy kérdőívre került a felhasználó, amit e-mailben kellett aztán elküldenie. Igazából a cégnek nem is állt szándékában interakcióba kerülni felhasználóival.

Ma furcsának hatnak ezek a történetek, de pont ezekre az akkor vakmerőnek tűnő lépésekre volt szükség, hogy ma az internet az egyik legfontosabb hirdetési területté válhasson.    

Megj.: Bár "hivatalosan" is a fent látható AT&T banner az első online display hirdetés, de hozzá kell tenni, hogy a Global Network Navigator oldalán már 1993-ban is lehetett ilyen típusú reklámokat látni. Az AT&T bannere valószínűleg a HotWired-nek köszönheti a címét, mivel ők már nagyvállalati szereplőknek is értékesítették felületeiket, CTR-t mértek, illetve az ő nevükhöz köthető a "banner ad" kifejezés is.   

Az online hirdetések egyik előnye, hogy sokkal jobban célozhatóak, mint a más marketingkommunikációs megoldások, mivel a fogyasztókról (felhasználókról) sokkal több információ áll rendelkezésre. Ez mind a felhasználóknak, mind a hirdetőknek jó, hiszen olyan hirdetésekt kapnak, amik jó eséllyel érdeklik őket, miközben a meddő szórás jelentősen lecsökkenthető. Ilyen szemponból a legjobb targetálási megoldásnak az adatbázis illetve a viselkedés alapú célzás (bővebben róla a Rabbit blogon) tűnik.

Előbbi esetén alapvetően egyértelmű, hogy honnan származnak az adatok, utóbbinál már kérdéses, hogy hogyan alakul ki az egyes felhasználók profilja. Tehát a viselkedés alapú targetálásnál a mérleg egyik serpenyőjében a releváns hirdetések, míg a másikban a személyes adatok féltése van.

A napokban jelentette meg kutatását a camScore és média ügynöksége a Starcom az Egyesült államokbeli internetezők átkattintási szokásairól. Az eredmény lesújtó és felhívja rá a figyelmet, hogy az online display hirdetések eddigi legfontosabb mérőszámának tekintett CTR (átkattintási arány) nem feltétlenül a legjobb mutató.

Míg a hagyományos hirdetések esetén nem tudhatjuk, hogy a fogyasztó találkozott-e már a hirdetésünkkel, addig az online reklámoknál ezt az aspektust is figyelembe vehetjük, és ehhez igazíthatjuk további kommunikációnkat.

Mikor a felhasználó találkozik egy adserverből származó hirdetéssel, akkor a rendszer elhelyez egy sütit a gépén, így tudható, hogy adott reklámmal találkozott-e korábban, és ha igen, akkor mikor és hol. Ezt az információt aztán fel lehet használni a későbbiekben.

A célcsoport képzés egyik hagyományos formája a demográfiai adatok alapján való szegmentálás. Ezek leggyakoribb elemei a kor, nem, lakóhely, jövedelem, végzettség, foglalkozás. Ezen adatok nagy része egyszerűen beszerezhető, lekérdezhető, a statisztikai hivatal nyilvános adatai alapján pedig könnyen súlyozhatóak is az eredmények. A legnagyobb probléma ezekkel, hogy ezen adatok alapján nehezen határozhatóak meg a fogyasztói szokások, érdeklődési kör, így célszerű más ismérvekkel együtt alkalmazni őket. 

Online környezetben elméletileg csak egy IP-címet, esetleg a korábban látogatott honlapok cookie-ait láthatjuk( illetve más technikai információkat), így az ilyen típusú meghatározás nem tűnik egyszerű feladatnak, bár nem feltétlenül lehetetlen. 

A címben olvasható nem túl újszerű üzenetet ültette banner formába az ausztrál BBDO a helyi Mercedes számára. Az adverblog-on  "simple but brilliant" jelzővel illetik a megvalósítást, engem annyira nem taglózott le a kreatív. Mercedesekből kialakított óra mutatja a pontos időt, és ahogy telnek a másodpercek, úgy lesz egyre kevesebb autó. Egyszerű, de nagyszerű?

Ti mit gondoltok, zseniális vagy tucat ötletről van szó?

A kampányról bővebben: