Adverticum Adserver

Veszélyben lehet a digitális reklámpiac?

2013. október 02. 17:16 - Szili Dóra

Mozilla vs third-party cookie

A cookie-król, vagy más néven „sütikről” és a harmadik féltől származó sütikről, azaz third-party cookie-król egyre több szó esik napjainkban. A megváltozott internetezési szokásokkal egyre több adat kerül fel rólunk a világhálóra, és ez számos felhasználóban kérdéseket vet fel. Vajon hogyan és miként tárolnak információkat rólunk a weboldalak?

Egy kis kutakodás után a felhasználók eljutnak a cookie-khoz, és elkezdenek aggódni azon, hogy ezek mit is rejtenek magukban, miben rejlik a működésük (káros) célja. Sajnos sok esetben nincsenek is tisztában a pontos működésükkel. A tévhitek már csak így születnek, ezért is fontos tiszta vizet önteni a pohárba a gyakran emlegetett sütikkel kapcsolatban.

Az online szakmában felborzolta a kedélyeket a third-party cookie körüli téma az elmúlt hónapokban, (és még fogja is), hiszen a Mozilla fejlesztői úgy tervezték, hogy a Firefox böngészőben alapbeállításként tiltani fogják ezen cookie-k gyűjtését. Ez a Safari böngészőben már hasonlóan létezik, de a Mozilla Firefox népszerűsége okán ez a hír nagyobb port kavart az online szakmában. A third-party cookie-k tiltása alapjaiban megrendítheti rengeteg online szolgáltató működését, az online tartalomszolgáltatók és hirdetők tevékenységét, valamint az online hirdetéseket megjelenítő rendszerekét, így ez a téma szükségszerűen fontos AdServer blogunkon is.

A Mozilla Firefox 22-es verziója idén június 25-én jelent meg, és eredetileg ebben lett volna először elérhető a harmadik féltől származó sütik tiltásának alapbeállítása, így a Firefox automatikus frissítése után minden felhasználónál életbe lépett volna ez a működés.

Ám, az online piaci szereplőket képviselő Interactive Advertising Bureau (IAB) szakmai szervezet egyből közbe lépett a hír felröppenését követően, és kérdőre vonta a kezdeményezés létjogosultságát. A megbeszélések valamint a tesztelés során felmerült megkérdőjelezhető esetek hatására ugyan a Mozilla egyelőre elhalasztotta a third-party cookie tiltás bevezetését, de el nem vetette.

A cookie és, ami mögötte van

A cookie mibenlétét és a működési alapelvét is ismerni kell ahhoz, hogy felismerjük a tiltakozás okait és a Mozilla érveit. Az online hirdetési technikák fejlődésével (de akár beszélhetnénk az online kutatásokról is) a böngésző cookie-jaiban tárolt információk – amelyeknél fontos kiemelni, hogy anonimek, és aggregáltan kerülnek feldolgozásra a szolgáltatók oldalán – szerepe egyre nagyobbá vált. A viselkedés alapú és más fejlett célzási metódusokon túl jelenleg a mindennapi működés elengedhetetlen részét képezik. A süti valójában egy text file, mely különböző random számokat és karaktereket tartalmaz, és ennek segítségével a rendszer azonosíthatja a böngészőt, ellenben a felhasználót személyesen nem.

Ám nem csak egy cookiefajta létezik: van first-party és third-party. Ezek azonban mind egy helyre gyűlnek a böngészőben, nincsenek megkülönböztetve, mind egyformán cookie-k, amelyek alapvetően hasonlóak. A közöttük lévő különbség csak egy weboldal használata kapcsán szemléltethető a következő módon.

A különbség mibenléte

Ha a cookie egy olyan fájllal van kapcsolatban, amely ugyanarról a domainról származik, mint az éppen böngészett weboldal, akkor first-party cookie-ról van szó. De ha ugyanezen a weboldalon a másik cookie kapcsán egy másik domain cím kerül a képbe, mint amelyet éppen böngészünk, akkor third-party cookie-ról beszélünk. Így netezés közben egy adott cookie egyszer first-party lehet, aztán pedig egy másik oldalon böngészve már third.
Például, ha a demo.adverticum.com oldalon jár a user, akkor a böngésző adverticumos domain névről érkező cookie-kat fog kapni a demo bannerekhez kapcsolódóan, amelyek ebben az esetben first-party cookie-nak számítanak, mert maga az oldal is adverticumos. De ha ezután a további böngészéskor egy másik weboldalra látogat a user, ahol az Adverticum AdServerrel szolgálnak ki hirdetéseket – azaz szintén olyan domainról töltődik be a banner, amely adverticumos - akkor a hirdetésekhez kapcsolódó cookie-k már third-party cookie-nak számítanak.

Mit csinálnak valójában?

Alapvetően azért hozták létre őket, hogy a felhasználói élményt javítsák, megkönnyítsék a netezés folyamatát, valamint az anonimitás mellett testreszabottabb élményt nyújtsanak (belépve maradhat egy oldalon, megjegyzi a felhasználónevét, stb.), azzal hogy emlékeznek az adott böngészőre. Működési szinten, amikor meglátogatunk egy weboldalt, akkor a böngésző kérést küld a weboldal szervere felé azon fájlokkal kapcsolatban, amelyekből összeáll a weboldal. A szerver a fájlokkal együtt cookie-t is ad a böngészőnek, és ha legközelebb visszatér a user, akkor már a cookie alapján felismeri, hogy visszatérő látogatóról van szó. A látogatottsági adatok kutatásához ilyen módon a sütikkel nyomon lehet követni, hogy hány egyedi user böngészte az oldalt, mennyi volt visszatérő stb.

Az online hirdetéseket kiszolgáló rendszer hasonló dolgokat mér, a süti alapján tudja számolni a hirdetéssel találkozó egyedi látogatókat, és ez alapján működhetnek a gyakorisági beállítások, a megrendelés alapon futó hirdetések és a retargeting, vagy a viselkedés alapon célzott kampányok. A third-party cookie az, amely felel az internetező kiszolgálásáért a „színfalak mögött”, hogy, amikor szükséges, azonosítsa a látogatót. Így például a napi egyszeri gyakoriságra állított hirdetés valóban egyszer fog csak megjelenni neki, vagy a retargeting működése alapján lehet az is, hogy ha egyszer látta már a kampány egyik bannerét, akkor most egy másfélét fog látni abból a kampányból, hiszen így próbálják meg más eszközzel újra megcélozni az embert, vagyis retargetálni.

Ismét fontos elmondani, hogy ezek anonim adatok, egy hosszú és bonyolult kódsor az azonosító és nem egy arccal és névvel rendelkező felhasználó.

Nagy vonalakban erről van szó a hirdetéskiszolgáló rendszerekkel és a third-party cookie-jaikkal kapcsolatban. De nem csak a reklámoknak van köze a felhasználók azonosításához, más online szolgáltatók is hasonlóan cselekednek, hogy a web több állomásán is elérjék a látogatókat. Így például a Facebookon sok más helyről like-olhatunk a plug-in dobozokkal, a Twitterre is posztolhatunk azonnal egy cikket, a Google hirdetései is megtalálnak minket más weboldalakon, hiszen ezek is követik, hogy a belépett felhasználók merre böngésznek.

Azonban az imént említett példák felvethetnek privacy, azaz adatkezelési aggályokat az emberben, hiszen azt érzékeljük, hogy sok mindent tudnak az interneten a felhasználói szokásainkról.

Cookie elleni lehetőségek: opt-out, inkognitóböngészés, Do Not Track

Azok az emberek, akiket ezek a háttérben történő folyamatok aggasztanak, és szeretnék, ha semmilyen formában nem kerülne szokásaikról rögzítésre adat, többféle megoldás közül is választhatnak.

Opt-out

Az opt-out opcióra lehetősége van minden felhasználónak. Ebben az esetben a szolgáltatóval szemben jelzi azt a szándékát, hogy nem szeretné, ha cookie-kat raknának le a böngészőjében, mert nem örülne, ha adatokat tárolnának róla vagy figyelemmel követnék a netes viselkedését. Többek között az Adverticum AdServerében is megvan az opt-out lehetőség, de a várható következményeket is figyelembe kell vennie a látogatónak, valamint azt, hogy a cookie-gyűjtés tiltásához paradox módon egy opt-out-ot jelző cookie lerakása szükséges a böngészőben. Így, ha valamilyen okból törölné ezt a cookie-t (nagyobb kiürítéskor esetleg), akkor újra opt-out-olnia kellene.

Az opt-out opció használata olyan hátrányokat von maga után a látogató nézőpontjából, hogy ugyanazokat a hirdetéseket fogja többször is megkapni az adott hirdetéskiszolgáló rendszertől, mert őt nem lehet egyedi látogatóként számolni, és rögzíteni, hogy ezt a hirdetést már látta. Így főként a legtöbbet használt gyakorisági beállítások nem érvényesülhetnek, ezért például egy éppen futó layer hirdetés mindannyiszor meg fog jelenni neki a weboldal betöltésekor, ahányszor arra jár. De többek között a viselkedés szerinti/retargeting kampányok célzásai sem működnek felé.

Inkognitó

A legnépszerűbb böngészőkben arra is van lehetőség, hogy olyan ablakon belül (inkognitóban, privátban) netezzen az ember, amely nem tárolja el, merre járt a weben, és ami a sütiket illeti pedig, nem engedélyezi az állandó cookie-k lerakását, amelyek alapján a user azonosítható lenne legközelebb, mint egyedi látogató. Ebben az esetben csak session cookie-t fogad el a böngésző a weboldalaktól, amelyeket csak addig tárol, amíg ugyanaz a böngészőablak nyitva van: a bezárásával ezek eltűnnek. Így, ha valaki más ül a gép elé, és ugyanazt a böngészőt használja, akkor nem talál semmi jelet az előző netező felhasználóra vonatkozóan.

Do Not Track

A Do Not Track (DNT), azaz “ne kövess” funkció tulajdonképpen a böngészőoldali opt-out beállítási lehetőség, amellyel a böngésző minden oldal lekérésekor jelzi a szolgáltató felé, hogy erről a felhasználóról nem tárolhatnak online viselkedési információkat, vagyis nem küldhetnek felé cookie-kat. Ebben az esetben hasonló következményekkel nézhet szembe a user, mintha opt-out-olt volna (hirdetések ismétlődő megjelenése stb.), de a böngészőben ezt könnyebb beállítania, valamint nem kell opt-out cookie-t tárolnia, és minden weboldal és szolgáltató felé jelzi a böngészője, hogy az adott látogató nem szeretné, hogy kövessék. A kritikus pont ezzel kapcsolatban, hogy az aktív DNT beállítást a weboldalak tiszteletben tartják-e vagy sem, és ha igen, akkor milyen módon. Ennek kérdése nem teljesen tisztázott az online iparágban.

Az Adverticum Magyarországon az elsők között, már 2011 augusztusától támogatja a Do Not Track, azaz “ne kövess” funkció működését a Mozilla Firefoxban. Az Adverticum AdServer ennek megfelelően érzékeli ezt a beállítást, és nem küld cookie-t a DNT beállítást alkalmazó felhasználó felé.

Third-party cookie tiltás

Mozilla szemszögből

A Firefoxot fejlesztő Mozilla Alapítvány céljai között szerepel, hogy az internet működését átláthatóvá és megbízhatóvá tegye a felhasználóik számára. A userek érdekeit szeretnék szem előtt tartani a third-party cookie fejlesztést illetően is, hiszen az információ technológia korában az adatok egyre fontosabbá váltak a piaci szereplők számára, és ez alapján az online aktivitáshoz kapcsolódó cookie-k kerültek a célkeresztjükbe.

Egyszerű vizsgálatokat végeztek azzal kapcsolatban, hogy egy mindennapi böngészés során meglátogatott 4 weboldalról mennyi cookie-t gyűjthet be a böngésző, és a tapasztalatok szerint több százról van szó, amelyek többsége third-party cookie. Ez a tényező is alapot adott a third-party cookie blokkolásának fejlesztésére, valamint az, hogy felmérések szerint az internetezők többsége használná a Do Not Track opciót, ha könnyen elérhető lenne. Azonban, ha erről van szó, akkor kevésbé érthető, hogy miért nem ezt fejlesztik tovább, és teszik egyszerűbbé a beállítási lehetőséget annak figyelembevételével, hogy a DNT már létező funkció a Firefox böngészőben.

Alapvetően a third-party cookie tiltása esetén a Mozilla meghozná a döntést a felhasználói helyett azzal, hogy azok gyűjtését alapbeállításként blokkolná, így a felhasználónak arról kellene döntenie, hogy szeretne-e opt-in-elni a webes szolgáltatók cookie-jai felé, ezzel annak előnyeit (a kényelmesebb netezést) és a következményeit (célzott hirdetések, anonim adatként szerepelni statisztikákban) elfogadja-e.

A Mozilla blogján a fejlesztési elképzeléseik között a cookie előnyeiről és hátrányairól, valamint a cookie tiltásának következményeiről nem nyilatkoztak, csupán azt emelték ki, hogy szám szerint milyen sok cookie gyűlik a böngészőben, míg azt nem tudjuk meg, hogy ennek milyen hatása lehet, és a gyakorlatban mekkora fájlokról van szó. Ezen pontok kihagyásával csupán a céljaikat és az elveiket helyezték a középpontba, hogy milyen fontosnak tartják a felhasználóik adatvédelmét, így pedig olyan, mintha az ördögöt festették volna a falra.

IAB és az online iparág szemszögéből

A Mozilla fejlesztési terveire reagálva az IAB összeállított egy kisebb tudásbázist a cookie téma köré, hogy tájékoztasson mindenkit arról, hogy mi a szándéka a Mozillának, és milyen következményeket indíthat ez el az online iparágban.

A hirdetési rendszerek szempontjából a third-party cookie tiltás alapvetően ellehetetlenítené a most működő online hirdetési modellek többségét, mert ezen cookie-k nélkül az internetező nem azonosítható egyedi látogatóként, így adview (ADV) számok bőven keletkeznek, de a rendszerek nem tudják majd rögzíteni, hogy hány ember látta a hirdetést valójában, így a statisztikák értelmezési lehetőségei felborulnak. Aki pedig nem azonosítható, mint unique visitor (UV), az egy adott weboldalon többször is ugyanazon hirdetéseket fogja látni, a gyakorisági beállítások nem érvényesülnek nála, a napi egyszer megjelenő nagyméretű layer hirdetés minden oldalletöltéskor meg fog neki jelenni, ha ugyanazt az oldalt többször meglátogatja a nap folyamán.

A felhasználóoldali hátrányok mellett az IAB részletesen összefoglalta a tartalomszolgáltatókat és a hirdetőket érintő következményeket.

A Mozilla Firefox böngészőt körülbelül 15-20 százalékban használják a földön, ennek megfelelő veszteséget okozna a third-party cookie tiltás, ha az alapbeállítás részeként minden ilyen böngészőben blokkolva lenne ez a lehetőség. A következmények között szerepel, hogy a hirdetéskiszolgáló rendszerek nem tudnák hatékonyan futtatni a kampányokat, és hiányos statisztikát tudnának csak felmutatni. Ezt követően a hirdetők új lehetőségeket keresnének fel, a pénz átvándorolna más marketing eszközökre, vagy az online térben csak azokat a nagy szolgáltatókat keresnék fel. Ezek a nagyobb piaci szereplők házon belül rendelkeznek a technológiával, amellyel meg tudják célozni a látogatóikat, mert a first-party cookie lerakásával erre még mindig meg lenne a lehetőségük.

A hirdetési bevételek nélkül rengeteg tartalomszolgáltató megszűnne, avagy fizetős tartalmat állítana elő, amellyel a végtelennek tűnő internet összezsugorodna. Az IAB a kisebb tartalomszolgáltatók védelmében, akik általában adnetwork-ön keresztül tudják csak értékesíteni a felületeiket, kiírt egy petíciót a weboldalukon, ahol ezek a szereplők csatlakozhatnak a Mozilla fejlesztésével kapcsolatos tiltakozáshoz.

Az amerikai piacot illetően egy olyan szabályozást is megsérthet ez a fejlesztés, amely az Obama kormány támogatásával lépett életre 2012-ben. A Digital Advertising Alliance (DAA) programjáról van szó, amelyhez 5 000 online piaci szereplő és szervezet csatlakozott már a felhasználók adatvédelmi jogainak védelmében.

A szabályzás lényege, hogy az érdeklődés/viselkedés alapú hirdetések (OBA) opt-out-olására adnak lehetőséget a résztvevők, azzal hogy az ilyen módon célzott hirdetések közelében elhelyeznek egy kis ikont, amire kattintva a felhasználó több információt tudhat meg arról, hogy milyen adatokat gyűjtenek róla, valamint arra is megadja a lehetőséget ugyanott, hogy opt-out szándékát jelezze. Ez a program teljes mértékben hasonló a korábban említett opt-out lehetőséghez, csak abban különbözik, hogy a kormány támogatásának és a nagy résztvevői létszámnak köszönhetően az amerikai internetezők többségének elérhető közelségbe teszi az opt-out választási lehetőséget. Amennyiben pedig a felhasználó döntését mégsem veszi figyelembe egy résztvevő a hirdetések megcélzása során, akkor nyomozás veszi kezdetét, amelynek pénzbüntetés lehet a vége. Ez a program sem működhetne hatékonyan, ha az opt-out jelzést biztosító third-party cookie nem tárolódna le a Mozilla böngészőben.

A third-party cookie blokkolásával kapcsolatban ez a metafora is jól összefoglalja az IAB álláspontját: a böngészők nyitnak ajtót az internet világába. De ha a böngészők becsukják ezeket az ajtókat azzal, hogy döntéseket hoznak meg a userekre vonatkozóan, akkor az negatívan fogja érinteni az online felhasználói élmény minőségét.

A jelenlegi helyzet alakulása

A Mozilla végül elhalasztotta a 2013. június végére tervezett bevezetését a third-party cookie tiltásnak, mert a tesztelés folyamán felmerültek olyan esetek, amikor a böngésző nem engedett lerakni egy cookie-t, pedig kellett volna, vagy lerakott cookie-t, pedig nem kellett volna.

Az előbbi eset akkor merült fel például, hogyha az éppen látogatott oldal egyik aldomainje is próbált cookie-t lerakni, de azt már third-partynak érzékelte a böngésző, és nem engedte, pedig a két oldal egy szolgáltatóhoz tartozik. Ehhez kapcsolódóan felmerülhet a másik eset, hogyha azt a másik oldalt nem is látogatta meg a user, akkor miért fogadjon el onnan cookie-t.

Az ilyen esetek tisztázása érdekében összeálltak a Stanford Egyetem Internet és Társadalom Központjával, amely létrehozta a Cookie Clearinghouse (CCH) kezdeményezést. A CCH célja, hogy kidolgozzanak egy mechanizmust és két olyan listát végeredményül, amelyet a Mozilla Firefox fel tud használni azt illetően, hogy honnan fogadhat el third-party cookie-kat (fehér lista), és honnan nem (fekete lista). Ezek kidolgozásához, feltöltéséhez és a részletekbe menő teszteléshez hónapokra lesz szükség mielőtt egy éles böngészőben is kipróbálhatják.

Ezekben a központilag kezelt egységes listáknak köszönhetően elvileg a legális hirdetési cookie-k futhatnak majd, de igen csak kérdéses és bizonytalan egyelőre, hogy a Mozilla hol húzza meg a vonalat, és így mely hirdetési rendszerek tudnak továbbra is hatékonyan működni a böngészőben.

A Cookie Clearinghouse saját weboldalán szerepel négy alapfeltétel, amelyeknek teljesülniük kellene, abban az esetben, mikor a listák nem segítenek a cookie elfogadását/blokkolását illetően.

Ezek a feltételek a következők:
1. Ha a user meglátogat egy oldalt, akkor az onnan származó cookie-kat tárolja el a böngésző.
2. Ha a user nem látogat meg egy weboldalt, akkor onnan ne fogadjon el cookie-kat a böngésző.
3. Ha a DAA (Digital Advertising Alliance – a szervezet, mely a viselkedés alapú célzások ellen opt-out-ot biztosít) részéről érkezik egy opt-out cookie, akkor azt tárolja le a böngésző.
4. Ha a user beleegyezik egy cookie tárolásához, akkor a böngésző fogadja el azt a cookie-t.

Ezek alapján még korántsem lehet végleges következtetést levonni a hirdetési rendszerek jövőbeni működésére vonatkozóan, a honlapon nem szerepel olyan információ, amely megemlítené a hirdetéseket. Egy nemrég megjelent interjúban hasonlóan ködös avagy borús képet vázolhatunk fel a Mozilla szándékait és az online hirdetési iparághoz való viszonyukat illetően.

Brendan Eich, a Mozilla fejlesztési vezetője és Denelle Dixon-Thayer, a Mozilla alelnöke az AdExchangernak adott interjújából kiderült, hogy a korábbi feltételezésüket, miszerint a first-party cookie-k jók, a third-party cookie-k pedig rosszak, már nem fogadják el szükségszerűen, ezért is dolgoznak a Cookie Clearinghouse projekten, valamint a saját fejlesztőik is igyekeznek más mechanizmusokat kidolgozni a listák kiegészítéséhez vagy a helyettesítésükhöz. A megfelelő kidolgozáshoz és az alapos leteszteléséhez sok időre van szükség, így nem gondolják, hogy ebben az évben napvilágra kerülne a Firefox legújabb verziójában.

Az a fontos számukra, hogy a böngészőn belül egy kivételeket kezelő rendszert biztosítsanak a felhasználóiknak, mert számukra nem lesz elérhető annyi információ, hogy megértsék a különböző third-party cookie-k lényegét, amelyeket feléjük küldenek a szolgáltatók.

A leginkább érintett szereplőkkel igyekeznek egyeztetni, tartalomszolgáltatókkal, hirdetőkkel és ad exchange fejlesztőkkel is annak érdekében, hogy megértsék az aggodalmaikat, és rájöjjenek, hogy van-e olyan megoldás, amely egyetértést jelentene a felek között. Úgy gondolják, hogy soha nem tudnak mindenkinek eleget tenni, de szeretnék megértetni velük, hogy a Mozilla részéről ők mit miért tesznek. Nem az a céljuk, hogy felrúgják az üzleti életet, hanem hogy hangot adjanak a felhasználónak.

Szerintük nincs konfliktus a felhasználói magánélet védelme és a reklámozás között, mindössze annyit szeretnének, hogy a user megértse: ahhoz, hogy ingyenes tartalomhoz jusson, és számára releváns hirdetéseket kapjon, egy kevés információt is adnia kell magáról, vagy dönthet úgy is, hogy inkább fizet a tartalomért. A konfliktus szerintük abban van, hogy a felhasználók nem tudnak erről, és így nem képesek meghozni ezt a döntést.

Ezek alapján akkor a döntést meghozza majd helyettük a Mozilla Firefox alapbeállítása, és ha úgy döntenek, hogy a másik utat választják, és elfogadják a böngészőjükben a cookie-kat, akkor meg kell keresniük a böngésző beállítások között a third-party cookie blokkolására vonatkozót.

És vajon ezt a döntést képesek lesznek meghozni? Majd akkor látják át ezt az összefüggést, ha már fizetőssé válnak a tartalmak? A Mozillának ez már nem fontos, a lényeg, hogy irányt mutassanak és kontrollt biztosítsanak a cookie-kal szemben.

Mellékvágányok

Érdeklődési kör alapú tartalom

Egy kicsit árnyalja a képet, hogy a személyre szóló tartalom lehetőségét azért mégiscsak fontosnak tartják a Mozillánál, mert csaknem egy éve dolgoznak egy olyan projekten, amellyel a böngészőben eltárolt előzmények, látogatott weboldalak elemzése alapján határoznák meg a felhasználó érdeklődési körét. Ezek szerint hasonló célokat szeretnének ezzel megvalósítani, mint a hirdetők a cookie-kal, csak ebben az esetben az eszköz kizárólag tőlük származik, és a weboldalak számára nyújtanák, mint extra információt. Természetesen a user privát szféráját tiszteletben szeretnék tartani, így csak a felhasználó engedélyével kerülhetne ez a többlet tudás egy adott weboldal kezébe, amely szolgáltató így egyéni érdeklődés alapján automatikusan szelektálni tudná a tartalmat, vagyis ezzel a technológiával lényegében minden portál olvasója egyben saját maga címlapszerkesztője lehetne.

Ez a fejlesztés még csak kísérleti szakaszban van, de ha az éles rendszerben is elérhetővé teszik, akkor vajon hogyan fogják rábírni a usereiket, hogy pár kattintással hozzák meg azt a döntést, hogy engedélyezzék a böngészési előzményeik megfigyelését és felhasználását?

Cookie-k nélküli jövő?

Az IAB oldalán összegyűjtött cookie-val kapcsolatos fontos kérdések között szerepelt ez is: nem lehet a süti helyett feltalálni egy másik eszközt a tartalom kiszolgálására? Egyszerű kérdésre bonyolult válasz.

Nyilván van erre lehetőség, de évekbe telhet, amíg a cookie használatát fel tudná váltani. A cookie-alapú médiakínálati lánc körülbelül 15 éve létezik, és dominánsan meghatározza az online iparág működését. Nagy részben azért is lett ilyen elterjedt, mert nincs mögötte egy tulajdonos cég.

Ha a reklámpiaci szereplők egy része nem tudná már a cookie-t hatékonyan használni, akkor valószínűleg saját megoldáson kezdenének el dolgozni, hogy mindenképpen eljussanak a userekhez ahogy korábban, vagy ha erre nincs fejlesztési kapacitásuk, akkor könnyen meglehet, hogy csődbe mennének vagy egy nagyobb szereplő új technológiáját kezdenék el használni, ha meg tudják fizetni.

Valószínűleg már a Mozilla bejelentése – a third-party cookie tiltás funkcióról – több megbeszélést/brainstormingot eredményezett az érintett szereplőknél, mivel az ilyen eseményekre fel kell készülni, és ha szükséges, akkor reagálni. Amíg a Mozilla készülődik, és építi a listáit a Cookie Clearinghouse-ban, addig még van idő ötleteket kidolgozni és kutatásokat végezni a lehetséges alternatívákról. Ha pedig pre-béta tesztelési fázisba lép majd egyszer az az új verzió, amelyben ezt is bevezetik, akkor derül ki majd igazán, hogy az adott szolgáltató cookie-jait pontosan hogyan érinti ez a változás. Ebből a fázisból még megvan a lehetőségük a funkció visszavonására, de ha továbblépnek a Mozilla Firefoxban való teljes bevezetésére, akkor eljön a reakció ideje.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://adserver.blog.hu/api/trackback/id/tr445547798

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.